Új munkát hozott a nyuszi?

Ez a húsvét is véget ért. Nagyon örültünk a hosszú szabadságnak, hiszen 4 napig családunkkal, szeretteinkkel, vagy csak a gondolatainkkal lehettünk. De eljött a kedd. Sokaknak ez egy új munka kezdete. Kristófnak is ez egy új lehetőség. De vajon mire gondolatok járnak a fejében? Mit érez?


Kristóf sokat pályázott és járt állásinterjúkra, mire végre elhelyezkedett egy közepes méretű cégnél értékesítési munkatársi munkakörben.

 

Első napján belép új munkahelyére, izgatottan figyelik őt a most még idegen szemek, kezdi bevenni a cég „szagát”.  A recepcióson túljutva végre találkozik a HR-es kollégákkal, ahol elvégzik a szükséges papírmunkát, majd egy barátságos arc érkezik: az új főnöke.

Miután üdvözölték egymást, körbejárnak. Rengeteg új arc, mindenféle kézfogás, mosolyok és fintorok, mély hallgatások, félsazvak és meleg üdvözlések váltogatják egymást ahogy irodáról irodára, üzemegységből raktárhelységbe járnak.

Kristófunk már 11-re azt sem tudja, hogy őt hogy hívják, mire végre megmutatják az asztalát. Ki tudja hány órát fog valóban ott dolgozni? De erre még nem gondol, mert lelkesen bele akarja vetni magát a feladatokba. Vonzza a tudat, hogy végre ennek a cégnek a munkatársa, a képviselője és legszívesebben ország-világnak kikiáltaná…majd kicsit később kiposztolja a közösségi oldalán.

 

Egy gyors ismerkedő beszélgetés és meeting a közvetlen kollégákkal. Itt már nehezedik a terep. Vajon ki a féltékeny? Ki fogja csapattagnak érezni? Ki várja? Ki ellenkezik? Kinek a munkáját könnyíti meg? Kinek a munkáját veszi el? Idősek és fiatalok…itt vajon mennyire számít a kora? El tudja-e magát fogadtatni? Ő el tud-e fogadni másokat? Ki mutatja a valódi arcát és ki egy báránybőrbe bújt farkas? Alamuszi nyuszi nagyot ugrik? – vajon ki gondolja róla ezt?

Még ha tudjuk is, hogy mások rólunk alkotott véleményének hozzánk sokszor semmi köze nincs, ezek a kérdések egyszerre fészkelik be magukat agyunkba és jó pár hétig kavarognak ott.

A lényeg, hogy átlássunk ezeken és arra koncentráljunk, hogy mi hogyan érezzük magunkat ebben az ú környezetben, a munka végzése közben és hogyan tudjuk gondolkodásunkat olyan irányba mozdítani, hogy munkánk csak a szükséges mértékben alakítsa személyiségünket.

 

Kristóf egy közös ebédet követően előző munkahelyi tapasztalatai alapján átnézi a vevői listát és a kimutatásokat, illetve a rendszereket, amikkel dolgoznia kell. Első benyomásai segítik abban, hogy meglássa, mennyi munka vár rá.

 

Estére már pár új kolléga bejelölte őt különböző közösségi oldalakon…azokat gyorsan visszajelöli, dob pár smile-t, s leül a vacsoraasztalhoz.

Családja izgatottan kérdezi az első napról, de nem tudja igazán mit mondjon…kavarognak az érzések, a gondolatok. Van pár ismerős, akiket meg tud említeni, de nehéz megfogalmazni, amit érez: lelkesedés, félelem, bizonyítani akarás, zöldfülűség, magabiztosság, alázat, bizonytalanság, boldogság, büszkeség, akarat, erő és félszegség kusza érzései keverednek benne. Erről nem igazán lehet beszélni.,.

Ezt azok ismerik, akik tudják, hogy milyen valahol az első napunkat tölteni…

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel, illetve ha szeretnél továbbra is megismerkedni a kulisszatitkokkal, érdekességekkel, valamint tippeket és ötleteket kívánsz kapni az álláskereséseddel kapcsolatban, iratkozz fel hírlevelemre!

Legyél tudatos munkavállaló!

 

A Te Tudatos munkavállaló trénered: Csenteri-Dénes Ildi



Vissza az inspiraciókhoz


Segíthetek?


Ha nem találja a honlapon amit keres, akkor lépjen velem kapcsolatba és érdeklődjön a további lehetőségekről.


  • befogadás
  • új munka
  • első munkanap
  • új kolléga
  • első nap
  • közösség