Work-life balance vagyis a munka és magánélet egyensúlya

A munka és magánélet egyensúlya divatos téma. Elhangzik állásinterjúkon, coaching ajánlatokban szerepel. Megfogalmazzuk magunknak és megfogalmaztatjuk ügyfeleinkkel a jelentőségét. Mi is ez?

Tehát a szó szerinti definíció azt mondja, hogy egészséges egyensúlyban van a munkával és a magánélettel töltött idő. Csalok picit, mert tapasztalatból mondom, hogy a megkérdezett vezetők számára ez például nem jelenti azt, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. 12 óra munka, 12 óra magánélet napi szinten pedig nem kívánatos célként, hanem keserű valóságként lebeg sokak lelki szemei előtt.

Divatos marketing és újságírói fordulatokban már feldúsított témáról van szó. Új trend – újmagyar fogalom a fenti kérdés kezelésére a Life balance, azaz az életünk, mint teljesség egyensúlyba hozatala is.

A lényeg talán, hogy mindenre, ami fontos számunkra időt szánunk és ezáltal javul az életminőségünk. Ez jól hangzik. Ha ez együtt jár azzal, hogy nem vállalunk fel bónusszal, előrelépéssel járó feladatokat, gyakrabban megyünk szabira, és ezért boldogan, de szerényebben élünk, akkor már sokak szemében keserű lesz a szőlő. Ezért biztosan van már más megoldás!

Az időgazdálkodásodat kell fejleszd, hangzik el nem kevés értékelő beszélgetésen. Ne vállalj annyit! Tanulj meg delegálni! Figyelj oda a stressz kezelésedre. Sportolj! Menj szabadságra! Nősülj – a nős férfiak statisztikailag bizonyítottan tovább élnek. És még folytathatnám a jó tanácsok sorát. Magvában mindegyik tartalmaz igazságot, de az érintetteket nem érinti meg mégsem ez a fajta tanács. Nem tudnak vele mit kezdeni.

Mit jelent az egyensúly?

Ennek egyik fontos oka, hogy akiket alkalmam volt megkérdezni, azokban az egészséges egyensúly mértéke még nem fogalmazódott meg konkrét idők, energiák szintjén. A munka gyakran flow élmény, és nem kevés őszinteség tartozik hozzá, hogy a család számára is felvállalja valaki, hogy egy-egy projekt láza fontosabb számára, mint a gyerek fürdetése.

Önmagunktól és coachingban ügyfelünktől is ezért első körben is kérdezzük meg:

  • Hogyan élsz, amikor egyensúlyban van az életed?
  • Mit tudsz elképzelni a saját életedben, hogy egyensúlyba hozd, egyensúlyban tartsd az életedet?
  • Ismersz olyat, aki ügyesen tartja kézben az életét? Mit csinál ő másként?
  • Milyen típusú segítséget tudsz elképzelni? Mi jelentené a legnagyobb támogatást?

Mire vonatkozik az egyensúly?

Alaphangon a magánélet és munka egyensúlyát gondoljuk elérendő célnak. Egyes megközelítés módok szerint kifejezetten a család és a munkahelyi élet egészséges arányaira kell odafigyelni. (Itt akkor érintetté válnak azok a gyermekeiket nevelő szülők is, akik a munka lehetőségét, az önmegvalósításnak más formáit is szeretnék az életükbe hozni.)

Egyes modellek az egyensúlyba hozandó területeket tovább részletezik. Például az élet-hordó modell: a munka mellett, baráti kapcsolatokról, családról, hobbiról/szabadidős tevékenységeinkről és a spiritualitásról is megemlékezik.

Az élet hordó modell:

Az élet hordóba több osztás is van. Az osztások elválasztják a területeket, azonban az élet vize, a közlekedő edények elvén áramlik egyik területből a másikba. Azaz, ha valahol elfolyik az energiánk, mert problémás a terület, akkor más területek éltető folyadéka, energiája ide áramlik. Az energia szint nem csak a problémás területen, hanem minden életterületen lecsökken.

A területeken túl kérdéses lehet még, hogy az egyensúly miben nyilvánul meg? Idő, energia, elégedettség, bevonódottság, odaadás, stb… ami valamilyen formában egyenlően vagy egy más arányban oszlik meg a területek között.

Itt is előjön, hogy mindenkinek mások a fontos területei és mindannyian más arányokat tekintünk kiegyensúlyozottnak.

Újabb kérdés: mit takar az egyensúly?

Beszélünk élet területekről és arányokról, és közben nem definiáljuk az egyensúly érzését. Egyes elméletek szerint akkor érezzük önmagunkban az egyensúlyt, ha tudjuk, hogy mire vágyunk és az életvezetésünk lehetővé teszi, hogy kielégítsük ezeket a különböző szükségleteinket. Ez a definíció magyarázatot ad arra is, hogyha valaki relatív sok időt tud ugyan szánni egy-egy területre, de az számára, az igényei kielégítésére nem elegendő, akkor elégedetlen marad. Célunk tehát az lehet, hogy az igényeink kielégítését tartsuk egyensúlyban.

A munka egyensúlya

Az igényünk értelmes munkára eltérő. Körültekintve, nem csak munkamániások, nagy örömmel tesznek időt és energiát munkájukba és nem érzik, hogy az életük kilendült volna egyensúlyából. Jól a munkában akkor érezzük magunkat, ha kompetensek vagyunk (vagy védetten tanulhatunk), önállóan tudunk dolgozni (vagy helyünk van saját gondolataink behozatalára és visszajelzést kapunk) és a munkakapcsolataink is éltetőek (jó a légkör, számíthatunk segítségre, tisztázott körülményekre, világos döntésekre és bizalomra).

Az egyensúly megteremtése

Nem könnyű feladat. És ennek több oka is van. Az egyik, hogy saját igényeinket nem ismerjük. Nincs önmagunkhoz hozzáférésünk, nem tudjuk, hogy hol vannak és mik a megfelelő gombjaink. Gyakran mások elvárásainak, elképzeléseinek mentén próbáljuk élni az életünket és mégis csodálkozunk, hogy az egyensúlyt saját igényeink között, hogyan nem sikerül megteremtenünk.

Azok, akik jól ismerik önmagukat, önértékelésük és önérzetük a helyén van, stresszes helyzetekben gyorsabban bánnak a kapcsolóikkal. Irányítani tudják a folyamatokat, és nem vesztik szem elől önmagukat. Általában meg tudják mondani, hogy mi az, amit ők akarnak és mi az, ami másoktól érkező cél és vélemény.

Az önismeret hiánya mellett, a hosszan tartó stressz és nyomás okozhatja, hogy önértékelésükben érett emberek, elkezdenek a saját igényeikkel ellentétesen, ellentmondásosan viselkedni, másoktól kapott célkitűzéseken dolgozni. Ilyenkor meg kell tudjuk teremteni azt a gondolati nyugalmat és csendet, amelyben meghalljuk saját elképzeléseinket és felülvizsgálhatjuk, hogy amit teszünk az éppen hozzájárul-e igényeink kielégítéséhez.

Mitől ügyesebbek a kiegyensúlyozottak?

Mitől van az, hogy vannak olyanok, akik anélkül, hogy lefáradnának, önmagukat elapróznák, stb. lendületesek az életük több területén és mégis egyensúlyban vannak? Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik kapcsolatban tudnak maradni önmagukkal, olyan értelemben, hogy mindig tudják, hogy mi a céljuk és ezért, amit tesznek az hozzájárul az igényeik kielégítéséhez, és az igényeikkel közvetetten sem kompatibilis feladatokat nem vállalnak, azok akármilyen stressz alatt sem vesztik el egyensúlyukat. Ők úgy tudnak önmagukra odafigyelni, hogy soha nem vesztik saját igényeiket szem elől. Ez persze korántsem nagyon tudatosan, inkább intuitíven zajlik. Aki érzi önmagát, tudja, hogy mire van szüksége, az úgy alakítja a hétköznapjait, hogy az igényeit/szükségleteit ki tudja elégíteni.

Az önirányításnak két fontos eleme van:

  • Az önrendelkezés írja le azt, amikor érzékeljük saját szükségleteinket és fenntartható célokat fogalmazunk meg az elérésükre. Az élet egyensúlyának szempontjából ez azt jelenti, hogy aki abban a nyugodt hitben cselekszik, hogy ő akarja, amit tesz és ezzel igényeit elégíti ki, az egyensúlyban van.
  • A létrehozás kompetenciája arról szól, hogy a saját megfogalmazott céljai érdekében a kiegyensúlyozott ember tud megfelelő energiákat mozgósítani. Azzal, hogy sem céljaiban, sem az energiákban nem függ másoktól fenntarthatóan kiegyensúlyozott emberként él. Ezzel szemben, ha valakinek a létrehozás területén gondjai vannak, akkor hiába érzékeli céljait, energiákat másoktól vár és ezzel önmaga felett átadta mások kezébe a vezérlést.

Ha ez a két kompetencia, az önrendelkezésé és a létrehozásé, valakiben jól kifejlett, akkor még komoly stresszes időszakokat is kiegyensúlyozottan tud átvészelni.

Work-life balance és időgazdálkodás

A coaching célkitűzések között gyakran előkerül az egyensúly megteremtése és fenntartása. Esetenként eredményes, de – a fentiekben leírtak okán is – nem mindig elégséges és célravezető eszköz ilyenkor az egyén időgazdálkodására rádolgozni. A prioritásokkal, időelosztással való munka picit olyan, mint fájdalomcsillapítót nyelni fogfájásra. Ideig óráig jobb lehet tőle az ügyfél élete, de hosszútávon a szükséges változtatásokat nem lépte meg. Sőt, ha nagyon fegyelmezett akar lenni, nagyon tervezett, nagyon szervezett, akkor coaching műhibaként előfordulhat, hogy saját igényeit még jobban elnyomja.

Az egyensúlytalanság okai

Az első gyakori ok, hogy az egyén önmaga számára nem az igényei és szükségletei szerinti célokat tűz ki.

A második ok, hogy bár tudja az egyén, hogy mire lenne szüksége, a hétköznapokban mégis erőtlenül, enerváltan lép fel, kiengedi kezéből az irányítást, vagy másra fordítja energiáit.

Így szépen elmehet szükségletei és önmaga mellett, egy olyan élettel, ahol az egyensúlyra esélye sincs.

Egyensúlytalanságra coaching

A fentiekből is kiderül, hogy a coach első számú lépése egy ilyen folyamatban az lesz, hogy feltárja kérdéseivel, hogy vajon melyik ok húzódhat meg az ügyfelénél, a hiányzó élet-egyensúlynál.

Ha a személy érzi, tudja, hogy mik a szükségletei, de megáll a megvalósítás előtt, akkor vele a célkitűzés módján és a saját erőforrások megtalálásán, mozgósításán és célravezető elosztásán lehet majd dolgozni. Gyakran előfordul például, hogy a kitűzött célok olyan dimenziókba kapaszkodnak, amit földi halandóként túlméretezett feladat. A céloknak a mindennapokban elérhető, integrálható szükségletekre és/vagy a mindennapos kisebb célokra, lépésekre, szokásokra való lefordítása ilyenkor segítséget jelent.

A másik eset, amikor valaki elvesztette kapcsolatát érzéseihez, igényeihez. Ilyenkor az „én” felkutatására kell expedíciót indítani. A feltételek itt szigorúbbak, ténylegesen is stressz mentes időszakra van ehhez szükség. Az eszközök válogatásánál lehet abban gondolkodni, hogy az én, az érzések és a test-emlékezete erősen kapcsolódnak. Kihívást jelent itt még az is, hogy az „Én” logikával, racionalitással nem csalogatható elő rejtekéből, a rendszerébe kell bekapcsolódni, integrálódni tudni.

Konkrét ülésen ez úgy nézhet ki, hogy egy jó állapotban lévő coach, empatikus, tehermentes, nyitott légkört teremt és az ügyfélnek segít, hogy az gondolatait kihangosítsa, és a reframing eszközével a fekete-fehér látásmódból a szürke soktucat árnyalatát az ügyfelével kidolgozza.

A szavakkal dolgozó coachnak fontos tudatosítania, hogy ilyenkor nem precizitásra kell törekedjen, hanem sokkal inkább az átfogó, akár képi, szimbólumokkal operáló nyelvezetet kell bevezessen.

A testre is ható gyakorlatok – vezetett vizualizáció, testtudatosságot erősítő feladatok, tánc, igényes mozgáskultúrájú sportok (thai chi, kendo) is segíthetnek.

Külön figyelnie kell a terápiás módszertanokat használóknak, hogy a mélyítő és analitikus folyamatok ez esetben akár kontra-produktívan is hathatnak. Ha nem büntető osztagként akar fellépni a coach, akkor az önostorozó, érzékenyebb önérzetű emberrel ne akarjon mélyíteni, kimondatni, inkább szárnyalni segítse, erősítse, erőforrásait mozgósítsa.

Stresszmentesen egyensúlyban?

Nagy mintán végzett, hosszabb lélegzetű kutatások kimutatták, hogy a stressz nem okozója az egyensúlytalanságnak. Az önmaguk szükségleteitől eltávolodott emberekből a stressz kihozza az egyensúlytalanság érzetét, az én- és öntudatos, szükségleteik irányában energizáltan haladó egyéneknek azonban nem zavar be. Ők tudják, hogy mire van szükségük, és a céljaik elérése érdekében tudják mozgósítani energiáikat is.

Társadalmilag az egyensúlyukból kilendült életek egyik oka a fokozott balagyféltekés működésünk is. A szükségleteinkhez és vágyainkhoz a jobb agyfélteke folyamatain keresztül visz az út. Itt fogalmazódnak meg igényeink és felelősségeink és itt indulnak el a kreatív megvalósítást, az igényeket és kötelességeket összekötő és együtt-működtet

Webnus

Quick contact form

Form is deprecated, please cotact the webmaster to upgrade this form.