Nem gyerekjáték! Minden, amit a gyerekkérdésről tudni akartál!

Neked benne van az önéletrajzodban, hogy hány gyereked van? Ha nincs gyereked, akkor megkérdezték már korábban, hogy hogyan állsz ehhez a kérdéshez? Érezted már zavarban magad emiatt akár azért mert volt, akár azért mert nem volt, tervezted vagy nem tervezted a gyereket?


Most egy nagyon aktuális tabu-kérdést boncolgatok. Olyat, amiről nem merünk beszélni, de ha mégis, az mindenképpen heves indulatokat vált ki belőlünk.

Ez a gyerekkérdés.

Interjún és a munkaviszony alatt végig felettünk lebeg. Nőként sosincs könnyű helyzetünk: ha már van gyereked azért, ha nincs, azért, ha tervezel azért, s ha nem, akkor pedig azért…

 

 

29 évesen olyan helyzetbe kerültem, hogy állást kellett keresnem és mivel már akkor 4 éve férjnél voltam, és pár éve költöztünk egy nagyobb otthonba, nagyon aktuális volt a kérdés, hogy mikor szeretnék gyereket.

És igen. Szerettem volna gyereket, de ott volt a lakáshitel és a rezsiszámlák adta nyomás, illetve természetesen a munkám szeretete, így evidens volt, hogy dolgozni szerettem volna.

Beadtam pár helyre az önéletrajzomat, be is jutottam állásinterjúra. Az interjú a szokásos menetben zajlott, majd jöttek a gyerektémával kapcsolatos célozgatások, illetve a direkt kérdések:

„Mikor szeretne gyereket?”

Első hallásra összerezzentem. Tudtam: nincs jó válasz.

Bevallom, több interjún más-más választ adtam. Ahol nem tetszett a hely, ott azt mondtam, hogy „Hamarosan.”, aztán amit szerettem volna, ott azt mondtam „2 év.”.

Végül, ahová felvettek egy valóban családbarát cég volt akkor, egy régivágású ügyvezetővel. Neki megmondtam már az interjún, hogy gyereket szeretnék. Válasza ritka mint a fehér holló: „Nézze Ildikó, ez a világ legtermészetesebb dolga.” Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy kivételes szerencse volt. Csak ezt követően állapodtunk meg, és amíg várandós nem lettem, nyugodt voltam a témával kapcsolatban.

 

Az igazság az, hogy erre a kérdésre nincs jó válasz, mert magunknak sem tudjuk megmondani mikor érkezik hozzánk a gyermek. A fogantatás csodáját évek óta kutatják. Van, akinek a következő hónapban sikerül, s van olyan pár, akik évekig próbálkoznak, vagy lehet, hogy soha nem érkezik meg hozzájuk a hőn áhított gyermek. Addig viszont legyen állás nélkül az ember lánya?

 

Nagyon faramuci helyzet van akkor is, amikor egy lombikprogram közben keres valaki állást. Rengeteg kérdés felmerül itt, hiszen a hatályos jogszabályok szerint a munkáltatónak el kell engednie a munkavállalót a reprodukciós eljárással kapcsolatos konzultációkra, már a próbaidő alatt is. Akkor pedig egyértelmű, hogy hamarosan el fognak menni gyesre. Tehát sok benne a „rizikó”. De ki tudja mikor ez következik be?

 

Interjúztatáskor eddig szerencsémre olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol a férfi vezető kollégák is tiszteletben tartották a gyerekvállalást és nem kérdeztek bele az interjún.

Viszont egy nő esetében szinte 100%-ban megnézik a kort és elindulnak a latolgatások, hogy vajon van-e gyermeke, ha igen, mennyi idősek, mennyit betegeskednek, stb. és már az előválogatásnál „kiesnek” szuper jelöltek.

 

Sajnos a vállalatok nagyon kis hányada valóban családbarát és nyitott például home-office lehetőségekre.

Ezzel kapcsolatban személyes nagyon rossz élményem az voltam hogy két óvodáskorú gyermekem egyik hétfőre megbetegedett, így mire mindent a helyére tettem, másfél nap kellett, utána már édesanyám vigyázott a gyerekekre. Kértem főnökömet, hogy otthonról dolgozhassak. Így is történt. Amikor elaludtak délután és este, akkor dolgoztam, illetve intéztem a telefonokat. Az eset két hét múlva megismétlődött, ami után kaptam felettesemtől egy dörgedelmes levelet, hogy nem szeretné, ha ez még egyszer előfordulna, mert nem vagyok elég hatékony….Mintha tőrt döftek volna belém…

 

Dolgozó anyaként ez embernek:

        mindennap lelkiismeret-furdalása van, hogy gyermekei vagy munkája csorbát szenved

        ha gyermekeit választja, akkor a szőnyeg szélén állva, megalázkodva kell szabadidőt kérnie,

        ha a munkát muszáj befejeznie, akkor a síró gyereke mellől kell eljönnie és azon retteg, hogy nehogy emiatt egy életre szóló sebet ejtsen benne.

        igyekszik az összes méregdrága multivitamin-készítményt megvenni, hogy nehogy beteg legyen a csemete,

        ha mégis megbetegszenek, a segítőket koordinálja vagy munkájában lavírozik.

        ő maga nem ér rá betegnek lenni…

        folyamatos zsonglőrködés az élete a család, a munkahely és önmaga között…

És mindezt sok esetben titokban kell csinálnia, egy hang nélkül, mert akkor nem lesz már olyan vonzó a munkáltató szemében mint az a szingli kolléganő, akit egy hónapja vettek fel és boldogan túlórázik, mert lelkes és munkája a legfontosabb…mint valaha neki. De most a másik oldalon focizik…

 

Megszámolni sem lehet a sok előítéletet és rosszallást, ami ebben a témában a kisgyermekes anyákat éri.

 

De vállaltuk, hogy vannak gyerekeink, s a jó hír, hogy az otthon töltött idő alatt nem a szókincsünk lett silányabb, hanem ügyesebbek és hatékonyabbak lettünk, mint előtte bármikor is.

Úgyhogy az a tanácsom, hogy ha az önéletrajzban nem is tüntetjük fel, hogy vannak gyermekeink – hiszen az egy szakmai anyag – akkor az interjún már ne titkoljuk és legyünk büszkék arra, hogy mennyi mindent adott nekünk az anyaság:

        önbizalomban,

        talpraesettségben,

        küzdésben,

        felelősségvállalásban,

        tudatosságban,

        lényeglátásban,

        rugalmasságban,

        változásorientáltságban,

        lazaságban,

        és még sorolhatnánk.

Ha ezt nem értékeli egy munkáltató, akkor lehet, nem az a mi munkahelyünk.

Így, ha már vannak csemetéink, ezeket hangsúlyozzuk ki. Ha még nincs, ne szabadkozzunk! Mondjuk el őszintén a válaszunkat ezzel kapcsolatban, mert soha nem tudjuk, hogy a minket interjúztatónak milyen tapasztalatai vannak ebben a kérdésben.

 

Ez a téma még a legtöbb munkahelyen nagyon nagy tabu, de hiszem azt, hogyha végre belátjuk – sokszor mi anyák is – hogy minden egyes szerepünket tudatosan meg kell élni (és a legtöbbször balanszírozni köztük), akkor munkavállalókként boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk és a munkáltató pedig egy hosszú távon lojális munkaerőt tudhat magáénak.

 

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel, illetve ha szeretnél továbbra is megismerkedni a kulisszatitkokkal, érdekességekkel, valamint tippeket és ötleteket kívánsz kapni az álláskereséseddel kapcsolatban, iratkozz fel hírlevelemre!

 

Légy tudatos munkavállaló!

 

A Te HR inspirátorod: Csenteri-Dénes Ildi



Vissza az inspiraciókhoz


Segíthetek?


Ha nem találja a honlapon amit keres, akkor lépjen velem kapcsolatba és érdeklődjön a további lehetőségekről.


  • interjú gyerek
  • gyerekkérdés