Miért félünk ennyire lemondani az interjút? Ezt semmiképpen ne tedd!

És már megint belefutottam…. Egyszerűen éreztem…Éreztem, amikor egyeztettem vele az interjúidőpontot…Éreztem….sőt, igazából tudtam, hogy nem fog eljönni a jelölt az interjúra…. De miért??? Hiszen neki kell az állás, nem nekem!


Nagyon sok emberrel előfordult már az, hogy egy interjúra megbeszélt időpontban valami közbejött: nem engedte el a főnök, bent kellett maradni túlórázni, közlekedési probléma adódott vagy éppen ne adj’ Isten, valami baj történt.

A jó hírem az, hogy le lehet mondani egy interjút! Meg lehet beszélni egy másik időpontot.

 

Az az eset is előfordulhat, hogy már nem aktuális az álláskeresés, mert hirtelen egy nagyon jó, vagy legalábbis nagyon biztosnak tűnő munkalehetőséget kapsz, amit nem lehet visszautasítani, illetve egy konkrét ajánlat és felvétel mindenképpen biztosabb, mint egy állásinterjú.

A második jó hírem, hogy nem dől össze a világ, ha ezt megosztod a téged interjúra váró személlyel, személyekkel.

 

Az viszont – bocsánat! – megbocsáthatatlan, hogyha nem mondasz le egy interjút!

Tudom, hogy ciki, és igen, felelősséget kell vállalni…és abban reménykedsz, hogy megúszod…. Egy ideig igen…de még középtávon sem hozod magad jó helyzetbe…

Nem annyira elegáns, de még sms-ben vagy messengerben is jobb, ha lemondasz egy interjút, mint ha teljesen felszívódsz.

 

Elmesélek egy pár ilyen esetet.

1.     Reggel fél 10-kor édesanya felhív (már gyanús!), hogy kicsi fiának kellene állás és én éppen hirdetek olyat, ami neki való. Üdvözlöm a hölgyet, majd a fiatalembert kérem a telefonhoz. Meg is beszéljük, hogy bár nagyon tele volt arra a hétre a naptáram, mégis tudok neki még aznap délután 3-ra időpontot adni. Sok logisztikai szervezéssel odaérek az interjú helyszínére, elkészülök, várok…és várok…Majd 15:05-kor felhívom, hogy merre van, hátha nem talál ide…de azt a választ kapom, hogy érte még csak most jön a taxi és kb 15 perc, míg ideér…Dúlok-fúlok, de még mindig várok…. És, mi történik? Így sem jött el! Ez elég nagy pofátlanság….

 

2.     Egy partneremnél fél napos interjúztatást terveztünk és óránként voltak beosztva a jelöltek. Az elsőt vártuk is 9:00-ra… és vártuk…megint. Majd 9:10-kor megpróbáltam felhívni. A hívásomat 4-szer megismételtem, de nem vette fel a telefont. Írtam sms-t, de arra sem válaszolt….Ezt akkor nem is kommentelném…

 

3.     Következő storym, hogy a szociális média egyik ismert csatornáján egy delikvens az egyik munkalehetőségekről szóló csoportba írt, miszerint munkát keres és segítsünk neki. Több, segíteni akaró ember mellett én is ráírtam, hogy hívhat. Meg is tette. Megbeszéltünk egy időpontot, majd azt az ország másik részében lévő temetés miatt lemondta. Rendben. Legalább kért új időpontot. Már kezdtem örülni, hogy vannak még rendes emberek, amikor is a megbeszélt időpontra nem jött el. Hívtam, írtam, de ismét se kép, se hang. A cseresznye a tejszínhabon az, hogy másnap ismét egy bejegyzést tett közzé a korábbi csoportban, miszerint milyen sanyarú helyzetben van, hiszen neki senki nem ad lehetőséget. Az ehhez fűzött megjegyzésemet csak privát üzenetben írtam meg neki, amit azóta sem mert elolvasni…

 

4.     Volt olyan hetem, amikor a megbeszélt 6 interjúalanyomból csak kettő jött el és abból csak egy mondta le, a többi eltűnt….

 

És nem csak én jártam így. Vállalati oldalon lévő kollégák is beszámoltak hasonlókról.

 

A tény, hogy ilyen esetek megtörténnek, az alábbi problémákat vetik fel:

1.     Először is elveszik az időt és a lehetőséget azoktól a jelöltektől, akik becsületesek és valóban el szeretnének helyezkedni és eszük ágában sem lenni a fenti módszerrel élni hasonló esetben. A HR-esek és vezetők idejéről most nem beszélek…

2.     Nagyban csökkentik az álláskeresők renoméját, hiszen gyanakvóbbak leszünk a másik oldalon.

3.     Mindenképpen „feketelistára” kerülnek, még ha ennek nincs is írásos nyoma. Az ilyen jelölteket és eseteket az ember nem felejti el.

 

Igen, tudom, hogy kellemetlen esetleg az utolsó pillanatban lemondani az interjút. De a jó hír az, hogy ilyenkor van esély arra, hogy kap második lehetőséget.

 

Tehát összességében arra bíztatlak, hogy inkább vállalj fel 1 perc (!) izzadsággal teli telefonbeszélgetést, mint utána a legalább fél napig tartó lelkifurdalást és a rossz véleményt rólad. Nem is beszélve arról, hogy akivel ezt tetted, megosztja mással is ezt az esetet, s így az esélyeidet még inkább csökkented arra, hogy számodra megfelelő állást találj.

 

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel, illetve ha szeretnél továbbra is megismerkedni a kulisszatitkokkal, érdekességekkel, valamint tippeket és ötleteket kívánsz kapni az álláskereséseddel kapcsolatban, iratkozz fel hírlevelemre!

 

 

Legyél tudatos munkavállaló!

 

A Te Tudatos munkavállaló trénered: Csenteri-Dénes Ildi

 



Vissza az inspiraciókhoz


Segíthetek?


Ha nem találja a honlapon amit keres, akkor lépjen velem kapcsolatba és érdeklődjön a további lehetőségekről.



    Warning: shuffle() expects parameter 1 to be array, bool given in /web/htdocs2/csdihu/home/www/wp-content/themes/csdi/sidebar-single.php on line 37