A postásnő zöld körmökkel…

Ma bent voltam a postán. A szokásos dolgok történtek: jegyet húztam, életem kockáztatásával szereztem egy ajánlotti szelvényt, kitöltöttem, s vártam, míg a lágy hang jelzésére az ablakhoz mehetek. Odamentem…és akkor megláttam őt: a postásnőt zöld körmökkel….


Udvariasan köszöntem, majd miközben megtárgyaltunk, hogy levelemre hányféle matricát fog ragasztani és ez mennyibe kerül…nem bírtam levenni a szemem a körméről. Gyönyörű francia lakkozás volt, zöld és fekete csíkokkal.

Nem is én lennék, ha nem jegyeztem volna meg, hogy milyen szépek a körmei.

Ő kedvesen rám nézett, elmosolyodott, majd elmondta, hogy immáron 23 éve a Posta dolgozója, csoportvezető, de néha be kell ülnie a pultba segíteni.

Azt is megtudtuk – nevezzük Mártinak a hölgyet – hogy Mártit a pályaválasztáskor az első dolog, ami motiválta, hogy ne kelljen vasárnap is dolgoznia: így kiesett a vendéglátás, illetve a kereskedelem egy jelentős része. Végül édesanyja javaslatára Márti elvégezte a postaforgalmit és elkezdett dolgozni.

Mindnyájan tudjuk, mennyire megváltoztak a kommunikációs formák, így a postán is lecsökkent a munka, így a létszám is, de Márti kitartott és ugyanazzal a lojalitással, kedvességgel űzi a munkáját nap mint nap, mint a legelején – bár ezt ő valószínűleg sokszor nem így érzi.

 

Ennek az esetnek a kapcsán eszembe jutott egy volt kolléganőm, aki a cég 20 éves jubileumi fotózására nyugdíj előtt, 30 évi munkaviszony után a cég színeinek megfelelően, több mint 60 évesen piros nadrágban állt a fényképezőgép elé.

 

Aztán ott a keresztfiam, aki szinte vasutas sapkában „jött a világra”, s azóta rajong a vonatokért. Édesapja és az ő felmenői mind a vasútnál dolgoznak/tak.

 

Egy másik nagyon kedves kollégám vezető beosztásban dolgozott egy termelőcégnél, mindig elegánsan jelent meg, megbízható volt, egy igazi úriember, s ha megjelent egy rendezvényen, zakóján ott virított a cég logója, akkor tudtam….s mindenki tudta, hogy rendben lesz minden, hiszen az ő vigyázó tekintete ott lesz mindenen. Ő volt maga a cég…a kultúra…ő adott rangot az eseményeknek.

 

Valószínűleg hosszasan folytathatnánk a sort azokkal az ismerőseinkkel, akik munkahelyükkel, az ottani munkásságukkal, lojalitásukkal valami állandóságot, biztonságot, kiszámíthatóságot, egyensúlyt közvetítenek – még akkor is, ha sokszor morognak a körülmények miatt. Őket tekintve elhisszük, hogy rohanó világunkban mindenféle embernek van helye, minden ember egy-egy történet, s ezekre figyelnünk kell, mert más is figyeli a mi történetünket… Történeteink összekapcsolódnak, s így hosszabb-rövidebb időre összetartozunk.

Hálás vagyok, hogy ismerhetek ilyen embereket, akiknek megnyilvánulásaiból, mozdulataiból érzem, hogy hová tartoznak, és azt, hogy én is tartozom valahová.:)

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel, illetve ha szeretnél továbbra is megismerkedni a kulisszatitkokkal, érdekességekkel, valamint tippeket és ötleteket kívánsz kapni az álláskereséseddel kapcsolatban, iratkozz fel hírlevelemre!

 

Legyél tudatos munkavállaló!

 

A Te Tudatos munkavállaló trénered: Csenteri-Dénes Ildi

 



Vissza az inspiraciókhoz


Segíthetek?


Ha nem találja a honlapon amit keres, akkor lépjen velem kapcsolatba és érdeklődjön a további lehetőségekről.



    Warning: shuffle() expects parameter 1 to be array, bool given in /web/htdocs2/csdihu/home/www/wp-content/themes/csdi/sidebar-single.php on line 37